Barbaro
Az elkövetkezendő percekbens az egyetemes galopp történelem egyik legfájóbb tragédiájáról lesz szó.
Barbaro (Dynaformer-La Ville Rouge, 2003. április 29 – 2007. január 29)
A versenykarrier
A Mr & Mrs. Roy Jackson tenyésztette Barbaro a korábbi sikeres díjugratóhoz, a galopp trénerként még nem oly rutinos Michael Matz-hez kerül tréningbe.
Bemutatkozására Delaware Parkban kerül sor, 2005. október 4-én. A nyeregben, a talán nem oly ismert Jose Caraballo. 1600 méteren fölényesen győz a 2 éves mén. 8 hossz. Öt héttel később újra varázsol, de akkor már a Laurel Park nézőit kápráztatja. Ismét 8 hosszal nyer, és mögötte második az a Diabolical, aki később Grade versenyekben győz. Itt már 1700 méter volt a táv. Kétévesen, tehát két könnyű győzelemmel térhet, nagyon rövid pihenőre.
2006 első napján ugyanis már versenyez. Calder pályáján is magabiztosan nyeri futamát 1800 méterre. Ebben a Grade 3-as versenyben és innen mindig már a később Hall Of Fame elismerést elnyert Edgar Prado a nyeregben. Február negyedikén a Holy Bull Stakesben igen közel végez hozzá (3/4 hossz) Great Point, de Barbaro ismételten legyőzhetetlen. Gyep vagy homok oly mindegy számára.
Április elsején szintén küzdelemben nyeri a Florida Derbyt a Gulfstream Parkban és egy csapásra a Kentucky Derby első számú esélyeseként tekintenek rá. Nem csoda 5 futás 5 győzelem a neve mellett.
2006. május hatodikán végleg megdicsőül. Hat és fél hosszal, és a történelemben hatodik veretlen lóként nyeri a három évesek egyik leghíresebb futamát (úgy hogy Prado egyszer sem használta az ostort) pedig mamutmezőny, 20 ló a startgépben.
(Ez a győzelme látható az első képen)
Amerika egycsapásra felkapja. Ünnepelt sztár lesz belőle. A világ egyik leghíresebb viadalán az elmúlt hatvan évben egy ló sem győzött ekkora fölénnyel. A lapok arról kezdtek cikkezni, hogy Barbaro nemcsak az amerikai versenyeket nyerheti meg, de az angliai Epsomban és a francia Prix de l’Arc de Triomphe-on is indíthatják.
A baleset
A sorozat következő állomásán, a Baltimore-ban (2006. május 20-án) futott Preakness Stakesben azonban a megismételt start után Barbaro egyetlen rossz lépéssel 20 helyen törte csontjait a jobb hátsó lábában. Edgar Prado azonnal észlelte a bajt. Az egész világot bejárta az a fotó, ahol Prado szinte könyörögve kémleli, hol van már a segítség, és lova vállára borul. (A képet nem közölhetjük, de mindenütt fellelhető az interneten. Bernardini nyerte egyébként a versenyt.)
Más lovat azonnal elaltattak volna, de vele kivételt tettek. Az elaltatás nem kegyetlenség ilyen esetben, eltérően más állatoktól ugyanis a lovak nem tudnak életben maradni három lábon, mert a törött láb miatt szövődmények alakulhatnak ki (ahogy sajnos ki is alakultak). A sok millió dollárt érő telivér tulajdonosai abban bíztak, hogy Barbaro felépülve fedezőménként is sikeres lesz. 1971-ben Hoist The Flag nevű telivér Barbarohoz hasonló töréseket szenvedett és olyan műtétet végeztek rajta, ami akkor meglehetősen újszerű eljárásnak bizonyult. (Az említett telivér 1980-ig élt) Barbarot is hasonlóan kívánták kezelni. Dr. Dean Richardson-t rendelték ki mellé vezető állatorvosnak. Ő látható a képen.
A kezelés
A Pennsylvaniai Egyetem ultramodern állatkórházában műtétek sorozatát végezték rajta. A verseny után egy nappal Richardson összeillesztette a bokaízületet és csüd inakat, hogy stabilizálja a lábat és elég erőssé tegye ahhoz, hogy Barbaro rá tudjon állni. 5 órás volt a műtét, talán Richardson beavatkozásainak egyik legnehezebbike. A sebész csapat rozsdamentes acéllemezek beépítése után, 27 csavarral rögzítette a felaprózódott csontokat és ízületeket.
Richardson azon specialisták egyike volt, aki elsőként használta ezt a technológiát lovakon, melyet eredetileg emberek számára terveztek. A műtét jól sikerült. Ezután terápiás medencébe tették és egy óra múlva lassan magához tért Barbaro, ráállt a lábára és gyakorlatilag beügetett a boxába. Jól evett, tudta terheli a sérült lábát és tökéletes volt az operált végtag vérellátása is. Richardson azt mondta 50% az esély a túlélésre. Másnap reggel Barbaro figyelmét leginkább a kancák kötötték le, jól sétált, élénk volt. Gyógyulásának első hetében állapota bizakodásra adott okot.
2006 júliusának első hetében jöttek a komplikációk, amikor is mindkét hátsó lábával probléma adódott. A versenylovak vékony lábai ugyanis nagyon kényesek. Az egyenetlen súlyelosztástól előbb a mén bal hátsó sértetlen lábán tályog keletkezett, majd heves patairha gyulladás (laminitis) alakult ki nála. Ez gyakori betegség olyan lovaknál, melyek huzamosabb ideig áthelyezik teljes testsúlyukat egy lábukra, hogy ezáltal tehermentesítsék a fájós lábat. (Mely Barbaro esetében a Preakness során eltört jobb láb volt). Bal hátsó patairhájának rétege 80%-ban eltűnt. A megmaradt 20%-a még élő szövet volt ugyan, de nem lehetett tudni milyen mértékben tud visszanőni, regenerálódni a pata. Mindkét hátsó lábára speciális cipőket kapott, fájdalomcsillapítókon élt, és néha felkötötték csörlővel, hogy tehermentesítsék lábait néhány órára. A kórház előtt egyre nagyobb tömeget regisztráltak. Közülük legtöbben a körmüket rágták és imádkoztak.
2006. augusztus nyolcadikára Barbaro törött jobb lába oly mértékben összeforrt, hogy lecserélhették volna a gipszet merevítőre, amennyiben bal lába jól van. Bal patája azon része melyből a patairha növekedett egészségesnek tűnt és bizakodásra adott okot. Augusztus 15-én azt jelentették, hogy Barbaro-t a baleset óta először egyedül hagyták kinn legelni. Két nappal később újabb jó hír. A törött jobb lábában szinte tökéletesen összeforrt a csont. Szeptember és október során gyógyulgatott patasérüléséből. Október 10-én a gipszet és védő cipőket lecserélték, bal hátsó patája folyamatosan gyógyult ki a laminitisből.
2006. november 6-án újabb mérföldkő következett a gyógyulásban. Eltávolítják a gipszet és ezt kötés váltja fel. December 12-én azonban ezt is leveszik a jobb hátsó lábáról. Barbaro ekkor már olyannyira a figyelem középpontjában áll Amerikában, hogy ezt sajtótájékoztatón jelentik be. (Nyolc hónapon át egy nemzet figyelte aggodalommal az orvosi team erőfeszítéseit). Az állatkórházat elárasztották a virágcsokrok, jobbulás kívánó üdvözlőkártyák és a friss sárgarépakötegek.
Michael Matz később elmondta, naponta levelek ezreit kapta, amiben mindenki Barbaróért imádkozott. Arról is mesélt, hogy érkezett egy levél (benne egy rajzzal Barbaroról) egy 10 éves namíbiai AIDS-es kisfiútól, aki nagyon szerette a lovakat. Matz felesége válaszolt erre a levélre, amivel Mateo számára élete legboldogabb perceit szerezte. Az árvaház iskolájában, Mateo mindenkinek a levelet mutatta és azzal is aludt. Erről később az iskola igazgatónője számolt be.
2007 januárjában a patairha gyulladással diagnosztizált bal pata további komplikációk forrásává vált. Az elkövetkezendő napokban visszakerült a gipsz jobb hátsó lábára, ismét fájdalomcsillapítókat kapott és csörlővel felemelték. Barbaro viszont még ekkor is jobb állapotban volt, mint előző év júliusában.
Közben a jobb hátsó lábán újra mély tályog keletkezett és január 27-én ismét műtétre került sor melynek során az összeforrt jobb lábba két acél tűt illesztettek, hogy azt megerősítsék, és így több súlyt tudjon megtartani. Ez kockázatos beavatkozás volt, mert így a jobb csont újra eltörhetett. Még azon a hétvégén, az első lábakon, melyek eddig egészségesek maradtak, most azonnal a laminitis egyértelmű jelei mutatkoztak.
Így már egyik lábát sem tudta terhelni.
Mellső lábait azért támadhatta meg újra a patairha gyulladás, mert így a hátsó lábait nem tudta terhelni és az elsőkön volt a teljes súly. Utolsó napjaiban a ló már egyetlen percre sem feküdt le, és két napig nem aludt.
A nagy amerikai TV társaságok, több száz rajongóval szinte letáboroztak a klinika előtt. A stábok folyamatosan tájékoztatták nézőiket, a rajongók olyan kegyhelyet alakítottak ki, mint pl. Jim Morrison sírjánál látható Párizsban. Mázsaszámra özönlöttek a virágok, egyéb ajándékok és a szívből jövő rajzok ezrei. Síró emberek tucatjai virrasztottak a kórház előtt.
„A versenyló tökéletes arra, amire kitenyésztették, de sportorvosi szempontból egy rémálom” – mondta a Pennsylvaniai Egyetem állatorvosi klinikájának fősebésze, miután 2007. január 29-én végleg el kellett altassa leghíresebb páciensét. A tulajdonosok Roy és Gretchen Jackson úgy nyilatkoztak később: nem dönthettek másként, mert véleményük szerint Barbaro fájdalmai már-már elviselhetetlenek lehettek.
Az állat elaltatásáról a hírügynökségek gyorshírben számoltak be, a nagy amerikai lapok kivétel nélkül első oldalon kezdődő, nagy terjedelmű nekrológokat közöltek.
Amerikában egy másodpercre megállt az élet.
Pillanatok alatt gyászhangulat lett úrrá. Mivel Barbaro oly sokat szerepelt a médiában, így nem csak a lóversenybarátok ismerték kálváriáját, hanem egész Amerika. Zokogó emberek ezreit, tízezreit mutattak a híradások.
A földkerekség valaha élt egyik legnagyobb versenylova a negyedik születésnapját sem érhette meg.
A világ galopp közvéleménye (szintén) döbbenetben. Természetesen mind az öt kontinensen gyász és megrendülés. A szaklapok hosszú-hosszú írásokban elmélkednek a történtekről, és siratják Barbarot.
Barbarot pár nappal később elhamvasztották.
Amerikában több alapítvány, és 2 futam viseli a nevét. Churchill Downs főbejárata előtt szobra van. Több könyv jelent meg róla. Halála után viták sora alakult ki a telivértenyésztésről, és a pályák felületéről.
Barbaro akkora hatással volt az amerikai galoppsportra, hogy amikor tavaly januárban teljes testvére, Nicanor első versenyét futotta olyan média publicitást kapott, mintha megnyerte volna a Kentucky Derbyt. (Papája Dynaformer 2010-ben 150 ezer dollárért fedez)
Ez tehát röviden Barbaro története. Elhihetik, nem volt könnyű leírni ezeket a sorokat. Újra és újra meg kellett néznem a fotókat, videókat, röntgenfelvételeket, amíg gyűjtöttem ezen írás anyagát. Többször is a könnyeimmel küszködtem és volt, hogy napokig nem volt kedvem folytatni az írást.
Barbaro halálakor már nem csak EGY versenyló volt Amerikában, hanem talán az, mint Seabiscuit a 30-as években. A remény megtestesítője. Szívek tízezreit törte össze abban a pillanatban, amikor Baltimore-ban az ő lába tört darabokra (Talán ezért lett ez a könyv címe az ami).
Michael Matz szavai: „Semmit sem tehetünk, hogy Barbarot visszakapjuk. Meg kell őrizni az emlékezetünkben őt. Kétlem, hogy dolgozhatok még valaha egy ilyen képességű lóval, de nem adhatjuk fel a reményt. Ezért kezdjük meg a munkát minden hajnalban, újra és újra.”
Sosem feledünk Barbaro!
Patairha gyulladás: laminitis
A laminitis egy nem gennyes (aszeptikus) gyulladás, amelyet a pata vérkeringésének a zavara okoz. Ennek hatására a pata lamelláris szerkezete felbomlik és megszűnik a kapcsolat a patacsont és a szaru között. Megjegyzés: a tudomány mai álláspontja szerint a betegséget a pata ereiben a vérkeringés zavara miatt felhalmozódott méreganyagok okozzák. A laminitis akár néhány óra alatt is kialakulhat és a patacsont rotációjához, vagy akár a süllyedéséhez is vezethet. Ez a folyamat kifejezett fájdalommal jár. Előfordulnak olyan esetek, ahol nincs más megoldás, mint az eutanázia. Súlyos laminitis során a pata szarutokja akár le is válhat.
Köszönöm a fordítási segítséget, „Örök segítőmnek” Pászti Aminának.
Ezen a YouTube csatornán egy négyrészes film látható Barbaro életéről.
Sereg András – 2010. Január-február – www.racingportal.hu. A festmény Robert Clark munkája.
Képek: Baltimore Sun, AP
(Mivel ebben az írásban több orvosi szakkifejezés szerepel, és én biztosra szerettem volna menni, így ezeket (a kezelésről szóló) részeket betallóztam (bemásoltam) más (sok-sok, főként amerikai) forrásokból és még a fordítást is ellenőriztettem, hogy még véletlenül se írjak valamit helytelenül. – sa.)